Olvasmányok történelemre: II. Rákóczi Ferenc származása és fiatalsága

1. fejezet: II. Rákóczi Ferenc származása

II. Rákóczi Ferenc családfája igen kiterjedt főnemesi rokonsággal rendelkezett, s a család mindkét ága híres nemesi ősökkel telt.

Az anyai ágon az a Zrínyi család jelentette Rákóczi rokonságát, mely a török idők alatt Magyarország délnyugati végeit, pontosabban a Horvát és Szlavón Bánságot védte, s birtokokkal is itt rendelkeztek.

Az ősi Zrínyi birtok, Csáktornya egykor

Egyik birtokközpontjukról, Zrínről kapták nevüket, később központjukat Csáktornyára (ma

Csáktornya ma

Čakovec, Horvátország) helyezték át. A fejedelem ezen ágának egyik leghíresebb felmenője Zrínyi Miklós (1508-1566), aki 1566 folyamán a szigetvári vár ostroma során halt hősies halált. A családfa ezen ága mintegy hatvan évvel később két új hajtással gazdagodott: a szigetvári hős dédunokái Miklóssal (1620-1664) és Péterrel (1621-1671), akik az ekkorra jelentősen kiterjedt családi birtokaik igazgatását felosztották egymás között, és míg Miklós a magyarországi birtokok felügyeletével foglalatoskodott, addig Péter a család horvátországi és szlavóniai területeinek irányítását vette kezébe. Míg Miklóst a török elleni háború (főként 1663/1664 telén vezetett hadjárata) és irodalmi tevékenysége (például az állandó hadsereg szükségességét taglaló művei és dédapja hősi halálát méltató hőskölteménye, a Szigeti veszedelem) tette híressé, öccsét, Pétert inkább Rákóczi nagyapjaként, vagy a Wesselényi-féle összeesküvés egyik áldozataként ismerjük. Zrínyi Péter és Frangepán Katalin leánygyermeke volt a fejedelem édesanyja, Zrínyi Ilona (1643-1703).

Zrínyi Ilona

Ő a nemesi feleségek megszokott sorsát élte férje, I. Rákóczi Ferenc (1645-1676) oldalán. Három gyermekük közül csupán kettő élte meg a felnőttkort: György születése után meghalt, de Julianna és Ferenc megérte a felnőttkort.

I. Rákóczi Ferenc

Az atyai ágon I. Rákóczi Ferenc szintén tekintélyes család sarja: felmenői között erdélyi fejedelmek és felvidéki nagybirtokos főurak találhatók. A Rákóczi család ősei a 16. században az Abaúj megyei Felsővadász községben szereztek birtokot és nemességet. A család hamarosan a Felvidék egyik legjelentősebb famíliájává nőtte ki magát, és a 17. században már az erdélyi politika befolyásos képviselői. Az első fejedelem a Rákócziak közül a Bocskai-felkelés utáni zavaros időkben Habsburg támogatással, 1607-1608 között került hatalomra, ám ekkor még nem sikerült tartóssá tenni ottani uralmukat. Mintegy húsz évvel később már erdélyi fejedelmi uralkodócsaláddá vált a Rákóczi família: előbb I. Rákóczi György (ur. 1630-1648), majd apját II. Rákóczi György (ur. 1648-1660) követte a fejedelmi székben. Előbbi felesége a kor legbefolyásosabb asszonya, Lorántffy Zsuzsanna volt, aki a Rákóczi család új központjában, Sárospatakon alakította ki udvartartását. Ekkorra tehető a híres sárospataki Református Kollégium virágzása is, s I. Rákóczi György halála után még inkább az említett kollégium fejlesztésére helyezett nagy súlyt: meghívta a kor híres református tudósait; leghíresebb vendége a neveléstudomány korszakos fejlesztője, Johannes Amos Comenius volt, aki ismert tanügyi reform-elképzeléseit a sárospataki viszonyokra találta ki. II. Rákóczi György és Báthory Zsófia házasságából származott I. Rákóczi Ferenc.

A két família, a Zrínyi és Rákóczi család egyesülésére 1666-ban került sor azzal a titkolt, ám nyilvánvaló céllal, hogy megerősítse a Wesselényi-féle összeesküvésbe egyre inkább belemerülő nemesek közötti kapcsolatot. Az összeesküvés leleplezése után a fejedelem nagyapja, Zrínyi Péter fejét vették, I. Rákóczit csak százezer, majd újabb kétszázezer arany lefizetése mentett meg a fővesztéstől. Ám 1671-ben az országot Johann Caspar von Ampringen kormányzósága alá vetették. I. Rákóczi Ferenc az összeesküvés után óvatos királypárti politikát folytatott 1676-os haláláig.

2. fejezet: Rákóczi ifjúsága, neveltetése és a neveltetését befolyásoló személyek

A fejedelem 1676. március 27-én Borsi várában látta meg a napvilágot, I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona harmadik gyermekeként. A ma Szlovákiában található falucskát a véletlen tette nevezetessé: édesanyja Munkácsból Regéc felé tartott, s a helyi Rákóczi-kastélyban megszállva adott életet harmadik gyermekének. Édesapját nem ismerhette, ugyanis még az év októberében elhunyt. Az özvegyen maradt édesanya gondoskodott a két árva gyermek neveltetéséről: ugyanis császári-királyi engedélyt kapott I. Lipóttól (ur. 1657-1705), hogy gyermekei nevelése mellett a hatalmas Rákóczi birtok és vagyon kezeléséről rendelkezzen.

Thököly Imre (E. Braunecker)

Az első meghatározó férfi a gyermek Rákóczi életében mostohaapja, gr. Thököly Imre (1657-1705) lett. Röviden meg kell ismerkednünk Thökölyvel is ahhoz, hogy megértsük, milyen gondolatokkal találkozott a fiatal fiú. Thököly Imre a felső-magyarországi Késmárk városában született. Már korán, 13 évesen megárvult, amikor az említett Wesselényi-összeesküvésben részt vevő édesapja Árva várába húzódva, s az osztrák ostromzártól körülvéve meghalt. Ezek az események jelentősen meghatározták a Habsburg-ház iránti érzelmeit.

Már igen fiatalon, 20 évesen a sikertelen összeesküvés miatt Felső-Magyarországon bujdosó nemesek, katonák, más néven kurucok élére állt, s 1678 után önálló politikai tényezővé kívánta alakítani a kuruc mozgalmat. 1679 és 1681 között török és erdélyi segítséggel több felső-magyarországi hadjáratban részt vett, majd 1681-ben béketárgyalásokat folytattak a kurucuk és bécsi diplomaták. Ennek volt egyik eredménye gr. Thököly Imre Zrínyi Ilonával való házassága, melynek értelmében a hatalmas Rákóczi-birtok és a szintén tekintélyes Thököly-uradalom lényegében egyesült. Így a kuruc vezér kezében hatalmas anyagi forrás koncentrálódott.Az 1682 nyarán lezajlott kézfogó érdekessége, hogy Thököly ekkor 25 éves fiatalember volt, míg felesége, Zrínyi Ilona egy 39 éves kétgyermekes anyuka. Az esküvő után a fejedelem mostohaapját a törökök az erdélyi fejedelem jelenlétében hamarosan "Magyarország királyává" nevezték ki: így az Erdélyi Fejedelemség mellett létrejött egy új államalakulat: a Felső-magyarországi Fejedelemség. Ennek az államnak azonban a Szent Liga törökellenes hadjárata, az 1683-as török vereség, majd a további törökellenes hadjáratok Thökölyt hátrálásra késztették. Két év múlva az erdélyi és császári seregek felszámolták Thököly országát. Az említett események egyikére-másikára az ifjú Rákóczi Ferencet is magával vitte mostohaapja, így korán szembesült a hadi, pontosabban a kuruc élet jelenségeivel.

Munkács vára

1685. októberétől a család élete sokat változott. Az első esemény Thököly török fogságba esése, majd későbbi szabadulása volt. Ugyanekkor a Szent Liga seregei az ország teljes felszabadítására vállalkozva Buda mellett a kuruc központok felszámolását is fejébe vette: ennek a folyamatnak volt része Munkács várának ostroma is, ahol Zrínyi Ilona, a "kuruc király" felesége tartózkodott gyermekeivel, s próbálta védeni a kurucok utolsó fellegvárát. Az ő ismert hősiességének és szervezőkészségének köszönhetően a császári sereg három évi ostrom után, 1688-ban tudta csak bevenni az erősséget. Thököly ezalatt a török oldalán folytatott harcokat a felszabadító Szent Liga seregei ellen, kevés sikerrel. Utolsó kísérlet gyanánt 1690. szeptemberében Erdély fejedelmévé kiáltották ki (ekkor sikerült kicserélnie a fogságba esett feleségét is), de októberben már kiszorult az országrészből, majd a házaspár kényszerű törökországi bujdosására került sor.


Zrínyi Ilona vizsgálói előtt Madarász Viktor festménye

Rákóczi Ferenc és testvére, Julianna neveltetését Munkács bevétele után (1688-ban) megvonták édesanyjuktól, s I. Lipót gondjára bízták. Ez tulajdonképpen egyet jelentett a családi birtokok teljes lefoglalásával és a gyermekek nevelését katolikus vezetőkre bízták. A neuhausi (nójhauzi) jezsuiták közt nevelkedő ifjú értelmi és érzelmi, "hazafias", azaz Habsburg-hű taníttatását Kollonich Lipót (1631-1707) kalocsai érsekre bízták.

A sárospataki vár látképe ma

A tanulás évei után a Rákócziban tudatosult, hogy birtokai császári kézen vannak, s azt csupán nagykorúságának elérésekor (21 éves korára, 1698-ban) kaphatja vissza. A jog és az udvar kijátszására nem kevés arany lefizetése és a mainzi választófejedelem ébersége is kellett. 1694-ben ismerkedett meg a még szinte gyermek feleségével, Sarolt Amália hesseni-rheinfelsi hercegnővel, s még ebben az évben elvette a 15 éves herceglányt. Ennek a házasságnak köszönhető, hogy az udvar kénytelen volt Rákóczi rendelkezésére bocsájtotta lefoglalt birtokait, s hamarosan visszaadta birodalmi hercegi címét is. 1694-97 közötti évek a birtokok rendezésével , azok végiglátogatásával telt el. Az idillt befolyásolta a Rákóczi udvarában, birtokain beszállásolt rengeteg császári katona, s az a tény, hogy állandó császári megfigyelés alatt tartották őt. Az 1697-ben kitört hegyaljai felkelés, melyek Rákóczi birtokait is érintették (Tokaj vára, stb.), s még a neve is gyanúba keveredett, de a bécsi udvarnál tett látogatása meggyőzte I. Lipót királyt hűségéről.

A Rákóczi-birtok a 17. század végén

gr. Bercsényi Miklós

A következő évek császári katonaságának túlkapásai, illetve a Sáros megye főispánjaként tett rendeleteinek hatástalanságai megváltoztatták véleményét. Baráti társaságra lelt Ung megye főispánjában, Bercsényi Miklósban (1665-1725), akivel hamarosan szoros barátságot kötöttek, s megegyezett a véleményük abban, hogy ha a német igát nem lehet kérvényekkel, beadványokkal megjobbítani, akkor más, gyökeres változást kell eszközölni. Erre 1700 őszén kínálkozott alkalom, amikor II. Károly spanyol király fiúörökös nélkül halt meg, s trónjáért európai szintű háború indult a Habsburg uralkodó I. Lipót és a francia király, XIV. Lajos között.