A szécsényi konföderáció éve (1705)

5. fejezet: A szécsényi konföderáció éve (1705)
            A nagyszombati csata megmutatta a császáriak erejét, de a kurucok nagyságát is. Mivel a felvidéki hadjárat nem kecsegtetett sok sikerrel, Rákóczi a Dunántúl elfoglalására kezdett terveket kidolgozni. A dunántúli hadjárat vezetője Bottyán János lett, aki egy súlyos sérülésből felépülve 1704. októberében lépett a fejedelem szolgálatába (súlyos sérülését Ocskay Lászlóval való párviadalban szerezte).
I. József magyar király
            A körülmények biztatóak voltak: Heistert leváltották, helyére Louis Herbeville került, s 1705. májusában I. Lipót is távozott az élők sorából, őt I. József (1705. május - 1711. április) követte a trónon. Az utód helyzete a Rákóczihoz hű rendek szemében nem volt megerősített – ők nem ismerték el az új uralkodót királyuknak: vélekedésük szerint a királyt a magyarországi országgyűlés választja, ellenben I. Józsefet királlyá nevezték ki, nem volt választás (más kérdés, hogy az 1687. évi törvényekben a magyarországi rendek egyértelműen lemondtak királyválasztási és ellenállási jogukról…). Ennek következtében I. József hiába kívánt megegyezni a felkelőkkel, a probléma pont ő maga volt.
            Rákóczi terveiben tehát a Dunántúl felszabadítása és egy országgyűlés összehívása szerepelt, hogy rendezzék az uralkodó ügyét. A gyűlés helyét hagyományosan Rákos-mezőre kívánta helyezni, ehhez kellett volna a Dunántúl biztosítása, hogy az esemény zavartalanul folyjék. Bottyán tervei alapján Dunaföldvár közelében kezdtek hajóhíd építésébe a Dunán, s a túlparton létrehozták Bottyánvára nevű megerősített helyet a híd védelmére. A budai vár parancsnoka, Glöckelsperg azonban már júniusban ezek lebontására sietett. A császáriak sikerét több tényező segítette: a kuruc had alacsony száma; Rákóczi késve küldött felmentő sereget, sőt egy részük áruló is lett; a védelem során maga Bottyán is megsérült: ez tovább növelte a fejetlenséget. Végső soron a Dunaföldvárral szembeni Bottyánvár elesett, s így meghiúsult a Dunántúl felszabadításának terve.
            Szintén övéi vereségét hallhatta nyár végén Rákóczi: augusztus 11-én a Herbeville legyőzésére küldött Forgách Simon tábornok is súlyos kudarcot könyvelhetett el a vöröskői-pudmerici csatába. Hiába volt kétszeres túlerőben a kuruc, a hadi gondok folyton előjöttek.
A szécsényi Forgách-kastély
            A biztonsági szempontok tehát nem kedveztek a Rákos-mezei gyűlésnek, a fejedelem kénytelen volt más helyszínt választani: Szécsényt. Ez az észak-magyarországi, Nógrád vármegyében található település már Bethlen Gábor idején is gyűlésnek adott helyet. A szabadságharc első nagyobb gyűlésére szeptember 12. és október 3. közt került sor. Az itt megjelent 25 vármegye és egyéb városok követei azonban korántsem jelentették a teljes országgyűlést, így az első gond abból adódott: minek is nevezzék magukat az itt megjelent rendek? A jelenlévők Ráday Pál felvetésére abban állapodtak meg, hogy felveszik a konföderáció nevet. Ez a latin szó tulajdonképp társadalmi csoportok és személyek esküvel és becsületszóval kötött ideiglenes szövetségét jelenti. Mire szövetkeztek? A törvényekben rögzített jogaik megóvására és biztosítására. Ez a jelenség Magyarországon nem, Lengyelországban viszont annál inkább bevett és gyakran használt szokássá vált a középkor végén. Az összeszövetkezett, azaz konföderált rendek, akik a gyűlésen megjelentek, ügyeik képviselésére vezért is választottak maguk közül: Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelmet, mellé pedig egy 24 tagú szenátust (öregek tanácsát) rendeltek, ezzel a testülettel tárgyalhatta meg a konföderáció vezére a fontos ügyeket.
A szécsényi országgyűlés a kastély mögötti Borjúpáston
Ráday Pál (Mányoki Ádám festménye 1726-1727)
            A gyűlés a legégetőbb kérdések rendezésére tett kísérletet: határozatot hoztak a vallásbéke ügyében – a három bevett felekezet (evangélikus, református, római katolikus) szabadon gyakorolhatja vallását, a falvakban a templomot a többségi felekezet kapja meg, de a kisebb felekezet is építhet magának újat. Szintén súlyos helyzetet teremtett a gazdasági kérdések megoldatlansága: elsősorban az 1704-ben bevezetett szükségpénz, a rézpénz okozott problémát. Ezt ugyanis sok helyütt nem akarták elfogadni, vagy csak nagyon nagy értékveszéssel vették át. Ennek megoldására egy Gazdasági Tanácsot is felállítottak, mely a rézpénz és a forgalomban lévő ezüstpénz egyenértékűségét volt hivatott szavatolni, biztosítani. A hadseregszervezéssel kapcsolatos gondok is napirenden szerepeltek. Illetve határoztak a király és a konföderáció közötti tárgyalások folytatásáról is: ez az egyezkedési folyamat Nagyszombatban folytatódott (1705. október 27. – 1706. július 22.) A gyűlés rendelkezéseit írásba foglalták, és végrehajtásukat azonnali hatállyal megkezdték.
A zsibói csata vázlata
            A császáriak továbbra sem adták fel a vezér-fejedelem elleni harcot, s célul tűzték ki a fejedelmi bázis, Erdély visszafoglalását. Erre Herbeville tábornokot küldték, hogy a Nagyszebenben állomásozó Rabutinnak  utánpótlást, segítséget juttasson. Rákóczi Erdély védelmére Forgách Simont erdélyi generálissá nevezte ki, maga pedig úgy határozott: Zsibónál (ma Románia) várja be a labancokat, itt rendezkedik be védelemre. A szoros megvédésére nagy gondot fordítottak: francia hadmérnök tervezte meg a torlaszokat, hetekkel a csata előtt már kurucok ezrei készítik a védműveket, sáncokat, az erdélyi nemesség viszont csak a saját javait próbálja menteni... A védmű novemberre lett kész, épp mikor megérkeztek a labancok. A csata november 11-én délután három órakor kezdődött: a mintegy 7-8000 sáncban védekező kuruc egyik részét Forgách Simon, másik részét a francia Des Alleurs márki vezette, Károlyi Sándor Somlyónál kisebb csapat élén, Herbeville hátában várt. A németek azonban áttörték a sáncokat, s elsöpörték a kurucokat: Forgách szárnya megfutamodott, a francia tábornagy szárnya felmorzsolódott. Rákóczi pedig végignézte, ahogy serege elveszti az Erdélyért folyó csatát. Az emberveszteség nem volt nagy, viszont a tüzérség java odaveszett (35 ágyúból 25). A fejedelem Magyarországra menekült, az erdélyiek pedig Moldvába, vagy Havasalföldre. Az egyetlen ép sereg Károlyi Sándor vezérlete alatt végigvárta a csatát…
            A zsibói készületekkel egy időben Bottyán János is készülődött egy újabb dunántúli hadjáratra. November 4-én meglepetésszerűen átkeltek a Dunán, elfoglalták Dunaföldvárat, majd 11-én Simontornyát. Ezután sorra nyitják meg a várak kapuikat Bottyán előtt: Várpalota, Tata (nov. 21.), Pápa (dec. 8.), majd december 13-án Szentgotthárdnál vereséget mért Hannibale Heister seregére. Ezzel lényegében a Dunántúlon állomásozó nagyobb császári erőket sikerült kisöpörni.
            Az 1705-ös év mérlegét Erdély elvesztésében és a Dunántúl megnyerésében vonhatta meg Rákóczi. A szécsényi conventus generalis (azaz gyűlés) lehetőséget adott a Habsburgok ellen tiltakozó rendek szélesebb szövetkezésére, úgynevezett konföderáció létrehozására. Itt próbálták meg ideiglenesen orvosolni az ország bajait, s hoztak határozatot a királlyal való megegyezés keresésére. Ennek köszönhetően az 1706. év tavasza és nyara fegyverszüneti időszakká vált.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése